Elkalandozott tekintetem
lobog a szélben, és
én csak egyre nézem, s
nem értem, hogy
mibe réved szemem…
A semmiben létezem, mintha
légnemű lenne a
testem, s környezetem
láthatatlan nekem, mert
most nincs semmi sem…
Néma a beszédem, és
nincs jelentőségem, mert
a semmibe vesztem, a
tökéletes ürességbe kerültem…
Istenem!…
Elkalandozott a tekintetem…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése