Hiányzó lány

Sóvárgó gondolatokat fékez
idilli magányom szürke felhője, s
kínosabbá teszi a pillanatokat,
melyek sorban állnak előtte.

Ki nem sírt könnycseppek bujkálnak
az arra kijelölt helyeken.
Kemény szív bünteti őket, de
az érzés szinte elkerülhetetlen.

A teli, üreset játszik a
szerelem kicsiny fájdalmával.
Kedve szerint a plafonig mászik, s
megküzd rossz álmaival...

...hiányod kikészít minden szavával.

belátó

Minden perc kitép belőlem valamit,
amitől egyre kevesebb leszek.
Pótolni kellene lényem darabjait,
de a részletekben elveszek.

"nem látszok ki magamból"...

Tudattal rendelkező androidként
nőttem ki a világból, s
most hervadó virágként
kúszok elő sötét magányomból.

Rosszkedvem tervként ragyog
sápadt arcom előtt, s
lop egy érzéketlen csókot.
Akkor történt, hogy megölt...

Az idő soha nem hazudik...
Halállal keresztezi a jövőt.

( játszótér)

Hazug szavak folynak fülekbe, s
megitatják elménk központját.
Leszedált, s mérgezett reményeinkben
ápoljuk lelkünk minden zugát.

Lejárt szavatosságú szókincsek
tömörödnek üres hallgatásba,
majd sötét feledésbe merülnek, s
az embernek nem lesz több tudása.

Megtört testek mosolyognak a múlt
sűrű, homályos pillanatain, ami
nem is biztos, hogy úgy volt.
Csak merengünk a gondolat butaságain...

Átlépünk a depresszió határain,
szemeinket keserű könny marja, mert
iszonyú lassan megy végbe a kín, amit
kételkedésünkkel együtt a mazohizmus hajtja.

Játszunk, miközben halálos
betegek vagyunk, aztán meghalunk...