Láttatok már igazi
könny-cseppet semleges
érzelmi állapotból kicsordulni?
A boldogság, és a bánat közötti
kifejezéstelen arcon át
csörgedezik, megtévesztve hazugságként.
Láttatok már igazi
őszinte mosolyt, amikor
sírni volna jó?
Váltakozó késztetés labilis
érzelmi állapotban, ide-oda
negatív, és pozitív irányba elmozdulva.
Láttatok már igazi
embert, kifordulva önmagából,
vértócsában, egykupacban magában?
Láttatok már?!…
Láttok engem egyáltalán?!
Ti vak, reménytelen, felszínes testek!…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése