Kitörés…, valami ketrecből,
árnyakkal s valótlannal, mint
egy boldog vulkán valamtől…
… Tőlem mindenkinek…
Elszabadultam magamtól vadan, és
illúziókba merülve, mint
egy szálló-ige a koromból,
mindennel összevegyülve…
Eltakart arcok pupilláktól, az
én arcom elrejtve a megszokottól, ami
most nem tart igényt rám, mert
nincsen szükségem rá…
Kitörés elszabadultan,
eltakart arcok előtt, s
mind a pupillám teraszán
kitágulva…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése