Egy pici mosoly ránca az
ajkaim szélén rángatózik
erőlködve…
˝Sírjak…, vagy nevessek?˝…
Fenyeget a kétely, de én
sem vagyok rest…
Semleges még a közönyöm is, és
tipikusan vállrángatós pozitúra ez, s
nézvén kedvem statisztikáját, ami
egy flegmatikus viselkedés forma…, hát
gondolkodóba esem,
ejtőernyő nélkül…
Zuhanok a semmi felé, és
vár odalent egy érzéstelen
üresség, ami valójában
nincs is…, csak én képzelem el, mint
valami sex utáni vágyódást, az
éhínség végső stádiumában…
Tenyérrel eltakart jó az életben, s
hátat fordított boldogság jelenleg a
testem sofőrre, s ott rángatózik
erőlködve, az ajkaim szélén, mint
egy torkát metszett smasszer a
börtönben…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése