Álom ringató

Álmodik a fájdalom, s
forgolódik az ártalom...
Szeretkeztek korábban és
most tapintható a nyugalom.

Meghitt órák az ágyon...
Kanapén horkol az ördög,
kezében plüss-lángszóró,s
néha szelíden felköhög.

Az éjszaka nem alszik,
csak kábítóan altat, s
nem válogat...
Mindenki álmot ringat.

Tinta és papír

Gondolatok menetelnek
a mondat végére...
Az írásjelek megszűnnek.
Nincs válasz a kérdésekre.

Elmefoszlányok repdesnek
aranyköpések felett és
azon elmélkednek, hogy
mi, mit jelent...

Üresek a lapok,
jelentéktelenek a mondatok..,
süketek a fülek...

Írok inkább, s nem beszélek.

Ember sziluett?

Nem látszik a koldus.
Láthatatlan ember,
egy töltetlen fegyver.
Az utcák hű lakója...

A nem számító választó,
polgár, ki oda áll,
ahová a remény való.
Arc, szakáll, kéz, láb...

Ember...

leeső eső

Szétázott zsebkendő
szélén ülök és az eső..,
ó igen, hűvös az eső.

Mossa az élet mocskát,
alakítja a mát..,
ó, üresek az utcák.

Esernyővel ballag a bánat,
s beszűkült tudatban bujkál..,
ó, átláthatatlan a kirakat.

Eldugult csatornák jelzik.
Betelt a pohár..,
ó, a világ vérzik.

A lét, ázott zsebkendő, s
jobb kiégni, mint elszürkülni..,
ó igen, hűvös az eső...

A világ szemete

Megtört egyenes
hajlik körém...
Közel a szemetes.
Ez lehetek én?
S kidobom magam...

Lejárt szavatosságú
minden szó, s újra
nem felhasználható.
Sosem voltam feszes,
vagy életképes...

Komposzt lehetek egy
nagy rakás közepén...
Nincsenek vonalak, csak
szemét a világ tetején...
Megtöltöm a zsákokat.

Ez lettem én...

Karma rendőrség

A karma rendőrség
tehetetlen állókép...
Az élet keret nélkül szép,
s határtalan az egyéniség,
karöltve az elmével...

A szörnyeteg nincs kint,
ott lapul testközelben.
A tükörnek int, nem
bízik a karma rendőrségben.

A fotó ég, s
valami más is...

Vonzódás

Démonok ölelnek, s
lelkemben szeretkeznek
a vég különös alakjával...

Testem csupasz, arcom
mámoros maszkot ölt...
Nem jön az álom.

A vég érkezik...
Elmosolyodom és ő
tovább szeretkezik...