Egy láthatatlan masszában
szeretkezik a sejtelem az
önbizalomhiánnyal
halálos párosításban.
A tapintatlan tapintás késsel
döfködi a bizalmat.
Messzire szálló kiáltás
felébreszti a riadalmat.
Menekül az érintés,
rohan megértésért, könnye
gyöngyszemként hull és
könyörög életéért.
2010. március 27., szombat
2010. március 26., péntek
Poros utcák
Utcákon ballag az orrom, s
mélyeket szippantok.
Fel kell gyorsulnom.
Sugárúttá építem a tudatom
szűk sikátorait, s
magamat is feljavítom.
Követhetetlen utazásom
maximális teljesítményű, s
fénysebességű minden gondolatom.
Törekvő, kisimult arcom
érinti a kábulat melleit, s
megnyalogatom.
Nem jöhettek utánam tudom, de
most tovább kell ballagnom...
mélyeket szippantok.
Fel kell gyorsulnom.
Sugárúttá építem a tudatom
szűk sikátorait, s
magamat is feljavítom.
Követhetetlen utazásom
maximális teljesítményű, s
fénysebességű minden gondolatom.
Törekvő, kisimult arcom
érinti a kábulat melleit, s
megnyalogatom.
Nem jöhettek utánam tudom, de
most tovább kell ballagnom...
2010. március 25., csütörtök
(csapda)
Elszállt felettem mindenem, s
mozdulatlanul nézem.
Beleragadtam a térbe.
Megállt a pillanat, s
úgy maradt.
Nincs szükségem levegőre.
Hideg és dermesztő, ahogy
lefagyott az idő, de
nem fázom.
Most így látok, mert
elektronikus vagyok.
Egy túlélő a pillanatban.
mozdulatlanul nézem.
Beleragadtam a térbe.
Megállt a pillanat, s
úgy maradt.
Nincs szükségem levegőre.
Hideg és dermesztő, ahogy
lefagyott az idő, de
nem fázom.
Most így látok, mert
elektronikus vagyok.
Egy túlélő a pillanatban.
Kemény élet
Eldobott agyakat szedeget
a tudatlanság IQ. tesztje.
Egy letűnt segédmunkás sziluettje,
minimálbérért dolgozó álmodozás.
Hanyatt vágódott, csalódott vágyak
sírnak a földön fekve,
kezükbe szórólap szóródott.
Így, aprópénzt keresve.
A beton már melegszik, de
puhább, mint egy matrac,
ebben az életben nem lesz sose és
másikban sem. Ez az utcák kemény élete.
a tudatlanság IQ. tesztje.
Egy letűnt segédmunkás sziluettje,
minimálbérért dolgozó álmodozás.
Hanyatt vágódott, csalódott vágyak
sírnak a földön fekve,
kezükbe szórólap szóródott.
Így, aprópénzt keresve.
A beton már melegszik, de
puhább, mint egy matrac,
ebben az életben nem lesz sose és
másikban sem. Ez az utcák kemény élete.
2010. március 23., kedd
Életem darabkái
Gondolataimat felszúrom tűre,
mint a lepkék gyűjtője, s
nézegetem őket minden nap.
Tegnap is és holnap.
A raktár teli törött emlékekkel,
amiket sosem ragasztok össze.
Elmúltak. Nekem nem kell.
A bölcsesség itt van a zsebemben.
Titkokat rejtegetek, de nem olyan
nagyok, hogy megjegyezzem mindegyiket.
Az asztalnál leporolom életem
történetét, s tovább írom még...
mint a lepkék gyűjtője, s
nézegetem őket minden nap.
Tegnap is és holnap.
A raktár teli törött emlékekkel,
amiket sosem ragasztok össze.
Elmúltak. Nekem nem kell.
A bölcsesség itt van a zsebemben.
Titkokat rejtegetek, de nem olyan
nagyok, hogy megjegyezzem mindegyiket.
Az asztalnál leporolom életem
történetét, s tovább írom még...
Vírusos vásárlás
Emberek esnek be a boltokba, s
porcelánként törnek össze.
Út a pokolba, s mindenkinek
megy el az esze.
(nem jön vissza)
Arcukon értetlenség ül, együtt
a kifejezéstelenséggel.
Egy harmadik bizonytalanságot szül, s
nem megy semmire a segítséggel.
(kár körül nézni)
Élő-halottak diszkóznak mobil-zenére,
Előtte beestek egy üzletbe és
olcsó bort vettek. Agyukat otthagyták.
Később gyomorból ki, s újra a fejbe.
Veszélyesen buta lények.
Osztozom velük, s vásárolni megyek.
porcelánként törnek össze.
Út a pokolba, s mindenkinek
megy el az esze.
(nem jön vissza)
Arcukon értetlenség ül, együtt
a kifejezéstelenséggel.
Egy harmadik bizonytalanságot szül, s
nem megy semmire a segítséggel.
(kár körül nézni)
Élő-halottak diszkóznak mobil-zenére,
Előtte beestek egy üzletbe és
olcsó bort vettek. Agyukat otthagyták.
Később gyomorból ki, s újra a fejbe.
Veszélyesen buta lények.
Osztozom velük, s vásárolni megyek.
2010. március 21., vasárnap
Tej-fehér mámor
Találtam egy virágos rétet.
A kifutópálya szélén
terült el.
Amikor felszálltam nem
hittem el. Repültem!
Pedig lekéstem a gépem.
A mező felülnézetből nem
olyan, mint másfelől.
Szép, szártalan illatszőnyeg.
Cocain-ként húzok belőle
hosszú utcákat, s felszívom.
Hibátlan leszek tőle.
Egyenes gondolatokban úsztam
háton és gyorsban.
Néha toporzékoltam hasztalan
a tilosban, s ártatlan
gondolatokat szórtam ki
a fejemből.
Találtam egy...
A kifutópálya szélén
terült el.
Amikor felszálltam nem
hittem el. Repültem!
Pedig lekéstem a gépem.
A mező felülnézetből nem
olyan, mint másfelől.
Szép, szártalan illatszőnyeg.
Cocain-ként húzok belőle
hosszú utcákat, s felszívom.
Hibátlan leszek tőle.
Egyenes gondolatokban úsztam
háton és gyorsban.
Néha toporzékoltam hasztalan
a tilosban, s ártatlan
gondolatokat szórtam ki
a fejemből.
Találtam egy...
Őnagysága
Elsétált mellettem a tudatom
tudatossága.
Átment a parkon vakmerő
biztonsága.
Nevetnem és sírnom kell,
mert az érzés körülölel.
Hess! Hess tollas
gondolatok!
Természetem heves és
meg nem állok.
Hajt a fogaskerék, s
olajozottan működöm.
A sajátom, nem mű-köröm.
Én nem török le.
Már messze vagyok tőle, s
nem megyek utána.
Ilyen a tudatom tudatossága.
Elsétált mellettem Őnagysága...
tudatossága.
Átment a parkon vakmerő
biztonsága.
Nevetnem és sírnom kell,
mert az érzés körülölel.
Hess! Hess tollas
gondolatok!
Természetem heves és
meg nem állok.
Hajt a fogaskerék, s
olajozottan működöm.
A sajátom, nem mű-köröm.
Én nem török le.
Már messze vagyok tőle, s
nem megyek utána.
Ilyen a tudatom tudatossága.
Elsétált mellettem Őnagysága...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
