Hóhérok. (Be)etető.

Szépen lassan
leveszem az arcom, s
közétek dobom...
Tépjétek szét, s
mint szánalom
legyetek gyermeteg
hóhérok...


Nektek adom
testemet, amit
arc nélkül nem
ismertek meg...
Egyétek, rágjátok
ebek módjára, Ti
szánalmas állatok...

Büszkeség nélküli ember!

Büszkeség nélkül menetel az ember
sóvárogva jobb életért.
Elveszítvén a ráragadt,
elmúlt idők bölcsességét…

Masíroz, mint a barom, s
repül, mint egy kő…
Ki tudja merre repíti a szánalom
eme rohanó világban?!

Csak a levegőt markolja tán,
kemény tenyérrel, üres zsebbel
az idő groteszk múlásán,
büszkeség nélkül ember módján…

Egyszerűen, s szegényen…

Ébredj hazaszeretet!

Elaludt ősi vénánk
Nem ébredezik, s
Kézen fogva sétál
Becsukott szemünkkel.

Ébredj hazaszeretet!

Rohan a világ, s
Nem áll meg kérdezni.
Bennünk a válság,
Ki kellene űzni.

Ébredj hazaszeretet!

Fogni kéne a
Testvéri kezeket, s
Újra értékelni azt,
Ami a szeretet.

Ébredj hazaszeretet!

Ébredj ősi ösztön,
Támadj fel sírodból,
Te meggyilkolt
Életérzet.

Ébredj hazaszeretet!

Ajkadat szavakra
emeld és tettekre.
Taposd el a rosszat, a
gyűlöletet és ismerd
Meg újra a szeretetet.

Ébredj hazaszeretet!

A vég könnyei

Néha megölel a vég…
Amikor utolér…, kicsordul
lelkemből a könnyem és
ez a saját, belülről
fakadó énem…

Sírdogál, mint egy
gyermek, amikor
szüleit veszti el
értelmetlen és
a könnyei, élete könyvei…

Néha könnyezek,
mint egy gyermek, s
néha megölel
a vég…
Utoléri életemet…

A munkanélküliség végső határa...

Az utcák kövét koptatom.
Az meg a talpamat.
A Kertvárost magam mögött hagyom,
mert nem tudom eltartani magamat...

Sötét, kilátástalan gondolatokat
húzok magam után...
El kellene dobnom azokat, mert
a kirakatok üvegéből néznek bután...

Egy padon temetem
tenyerembe arcom.
Így gyerekkoromban bőgtem,de
a könnyem nem érdekli a korom...

Elkoptatnak az utcák, mert
ebben az országban nincsenek munkák...
Valaki adhatna egy fedelet, hogy
az alatt leheljem ki lelkemet...

Globális fogyasztó.

Átszakadt gátak,
gátlástalan hírek,
reggeli vágyak,
legális szerelmek a
számon ülnek, mint
egy madár a
vezetéken,
kopogtatva ügynökként…

Nem vagyok eladó, sem
bérelhetô árucikk…
Csak átlagon aluli
adófizetô fogyasztó…
Egy gyászruhában
pompázó bombázó,
lábat lógató
kuncsaft…