Felébredés

Sosem ültem magas lovon, de
még alacsonyon sem...
Nem szálltam le ilyen okon
és nem is fogok sosem...

Egy baromnak integetek...
Ő meg vissza nekem.
Fel nem nézek..,
soha nem teszem.

Meggátol a lény, ami
mindig is voltam...
Ez tény.

A lovak elszaladnak,
nem úgy, mint én...

Jobb lenne, ha
ti is felébrednétek...

önmegvalósítás

Beszorultam a fámba, amit
magam ültettem...
Kérge egy fal, látszik
az arcomban...

Gyökereim bilincsként
tartanak fogva...

Kulcsot kell faragnom, hogy
kiszabaduljak, s utána
mindenen változtatnom...

Az én fámban megvalósítom.
Árnyékomat elhagyom, és
magvaimat elszórom...

1 g

Kifutópályán gyorsítok...
Tág tudatom a levegő, és
csak szelem, míg meg nem halok.

Most nagyon jó...

Elalélt testem közétek dobom,
hogy belőlem szüreteljetek...

Repülő gyümölcs vagyok
a szátokban. Rágjatok meg
rendesen, s mondjátok az arcomba...

-Fogjál minket a markodba!-

Természetellenes

Előjegyeztettem magamnak,
egy új android ruhát...
Szép, fényes lesz a testem, s
polírozott az agyam...

Műanyag szívem biológiailag
majd teljesen lebomlik, és
a legjobbakat remélem...

(Kívánjatok szerencsét)

Felhasználató

Markolom a levegőt...
Nem is tudom mit
képzelek, de talán
elérem azt a felhőt...

Akaratom nem ellenkezik,
megy minden szépen...
Az ismeretlen keletkezik.

Tenyerembe tapad mosolyom..,
el nem eresztem, mert
nekem most csak ez van...

A döntés kérdése az, hogy
mihez kezdek vele!?

Egy nyelet kulcs...

Csak állok a saját horizontom
legvékonyabb peremén, aztán
becsukom szívem ajtaját és
egy időre bezárkózom én...

Ne zavarjatok, mert ugrani
készülök...
Hagyjatok békén, éppen
ugrani akarok...

Tovább előre...

Nincs idő, mégis várok...
Egy buta kamasz álmaiban hálok,
míg fel nem ébredek...

Nem tudom ki leszek.

Eddig szabotáltam magam, de
most belesétáltam az evolúciós
ugráshoz szükséges gödörbe...

Tovább lépek előre.