Köd-emberek

Divatos, hazug gesztusok
mosolyogva szimulálnak.
Minden megengedett, de
nem gyilkosok.

Észrevétlenül tovább butulnak.

Csendben figyelem őket a
harmónia-takaróm alól.
Szánalom élesíti szememet, de
nem szállnak le a magas lóról.

Megromlott test díszeleg az
arra nem kijelölt helyen és
szemétkedve szeretnek, így
becsapva az életet...

Holtpont

Távolba merengő
üres tekintet formál
gondolatból víziót.
A hormonok szerelmet
építenek, s csekély
siker érzet szoptat
kicsi reményeket.

Nincs világ.., csak
ember van...

Hűvös eszmefuttatás
folyik elmék tornatermében.
Megszült a csend...
Apa lett a kiáltás.

A távol közel jár, de
nem érkezik meg soha...
Elérhetetlen, mint egy
tavalyi nyár...
Ez mindennek a halála...