Össze folynak
környezetem,
múzeumban nem
bemutatott képei, és
ajkaim szélei
elindultak a
füleim irányába, hogy
úgy maradjanak egy
darabig…
A szavak
hullámoznak, mint
a tenger hullámai, valahol
ott, ahová
képzelem őket most, és
szédítő kikapcsolásom a
világból, egy mosolygós
mutánsá tett, s így maradok egy
darabig…
Testem kívülről
nyugtalan, mint egy
örök-mozgó, s
belülről, akár a
teljes harmónia,
keveredve, valami
ilyesztően kellemes,
meleg boldogsággal…, így
maradok egy darabig…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Ejnye-ejnye..!Khm...Khm..
Megjegyzés küldése