Szociális evolúció

...nincs megalkuvó gazdag
tevehajcsár a látóhatáron.
Átalakította őket az agyag,
amit mi gyúrtunk lóháton...

(s közben)

...elveszett gesztusok haldokolnak
partra vetett halak formájában,
mások álcázott boldogságban szomorkodnak...

...szavak vannak mindenütt, de
már nincs jelentésük.
A cselekmények csúnyán
vonszolnak maguk után, s
mindenki néz szépen felöltözve és
nagyon bután...

A szerelem, mint olyan...

Dübörög a had, s
felém tart...

Legyen! Te akartad.

Lábnyomokkal teli arcom
lecserélem miattad, s
áldozatos tettemért,
áldozatot kell hoznod.

Hogy miért?!

Ennek így kell lennie, s
nem kell olajat cserélni benne.
Működnie kellene, de
Te törött fogaskerék vagy,
egy véres szálka a szememből...

Nem tudsz semmit a szerelemről...

Lélegzet visszafojtva...

Kitárt szárnyakkal állok
egy magaslati ponton, s
mélyre zuhanva meditálok a
szélrózsa minden irányába...

Nem mozdulok...

Árva, belső tekintet mér végig,
de nem az elejéről, hanem
ahonnan kezdte és nézem
én is a tetejéről, milyen
nagy a világ bennem...

Eltévedtem...

Nem is itt kéne lennem, s
nincs térképem nekem.
Arcomat elgépeltem fényképezővel,
majd az ugrásra készültem...

Elrugaszkodtam..,megtettem...

Landolás után törött
szárnyaimat gyorsan levettem és
a sebeimet nyaldostam franciásan,
aztán örökre eltűntem...