Magányos társasjáték

Hallgatom a csendet.
A kellemes rendet...
Vajon mennyi időm van
még az őrületig?

Körülvesz a kétely, aki
üdvözlően átölel.., aztán
a múltról beszélgetek
a tükörképemmel...

Kis idő elteltével a
magány kopogtat fejemben.
Én nem látom szívesen, de
udvariasságból beengedem...

Rémes önelemzést játszok.
Egyedül társasozok, s
amikor mindent elveszítettem,
akkor saját ordításom hallgatom...

Nincs több időm...

Műanyag utakon

Emberek futnak versenyt az
idővel, aztán feltörik a perselyt, s
mennek tovább emelt fővel...

Nem kell a tegnapi maradék,
sem a mai meleg étel..,
csak a gyors ételszínezék és
a nem újrafelhasználható bölcsesség...

Merre tartotok.., s
hová juttok?!

változatlanul

Elindultam megváltozni, de
tudom, nem érek oda soha...

Számban az út pora,
cipőm letaposva...

Megyek tovább...
Nem tudom hová érkezem...

A szegény halála

Üres zsebemben kutat
keményre gyötört markom...
A semmit kutatom.

Kalapom a járdán díszeleg, s
nem kell senkinek a pantomimom...

Testem sovány és gyenge,
beesett gyomrom Auswitzre gondol...
S mint egy zord, aszott remete,
olyan testem kinézete...

Már késő megmenteni.

A legkönnyebb úton segítek magamon.
Nincs búcsú, sem gyász..,
csak elhullott test, egy
ismeretlen hely, s haláltánc...

Gyönyör

Tegnap ittam, ma iszok, s
holnap talán meghalok...
A szerelem sem kell
ezekben a napokban.

Henyélek árnyékomban, s
gyönyörködöm halálomban...

Önzetlenné válni

Állj meg!
Kérlek ne menj tovább.
Nyisd ki szemed és segíts.

Analizáld a helyzetet, én
addig várok...
Ne félj, itt vagyok neked.

Tudod..,
egyedül nem jó.

A tudat megtévesztő
szellemként kísérti a lelket.
A tükör untat.
Nincs semmi és senki
elfogadható segítségként, ki
megmutatná a helyes utat.

Taposs magadnak ösvényt.
Oda érkezel, ahol én vagyok...
Eddig a hologramomat láttad és
semmi mást.

Várok...

Most ismerj meg és segíts rajtam,
mert úgy gondoltam, s reménykedtem,
hogy te megváltozhatsz odabent...

Búcsú az opcióktól

Egyedül élem az életem,
minden más csak opció...
Nem kell kényelem és porció.
Nekem így jó.

Hátat fordítok nektek,
hogy ne is lássalak titeket,
mert amivé váltatok, az
megrémiszt engemet.