nincs.., talán van.., de majd lesz...

Nincs már semmi.., csak
az a valami, ami még lesz.

Szavakat dugdosok szájakba, s
köpetként látom őket újra...

Az értelem belénk szorult..,
elszürkült remetét készítettünk
gyorsan belőle.

Erre varrunk gombot és
bomlott elmét...

Valami mégis van, de
már nem az igazi.

Állj odébb...

-Legyél önmagad!-

Mondtam magamnak...
Aki nem látja a szavakat
és néha szárnyat ragad..,
aztán röpköd össze-vissza.

Lezuhan.., leporolja magát..,
utána túlterheli agyát, s
köszön az ismeretlen
ismerősnek a zsúfolt utcán.

Aztán odébbáll...

Látványtervező

Nézem.., s látom.
Olyan, mintha mennék.

Megyek is, de ülök a bolygón.
Száguldok a felhőkkel...

Most nem rohan az emlék,
csak nézek a szememmel és
süvítek az elmémmel...

Látványt tervezek.

kabát nélkül

Nem tapsol senki a szegény
bohócnak, aki koldust játszik
őszintén és élethűen.
Nincs mosoly, nevetés...
Ez messziről látszik.

Túlságosan is...

Ápolatlan aurája késztet
mindenkit vakságra.
Szánalom pénzből vert
barikádja mögött vár,
valamilyen jobb sorsra...

Kéz nem nyúl érte...
"Koszos lesz".
Taps nem jár, étel nincsen.
A tél életet vesz, s
megy tovább minden...