Rágom, s nyelem a füstöt.
Morbid szédülésem közepette
válok mosolygós karakterré.
Illegális randevú szenvedélye
múltam összes üzenete.
Nem-törődöm gondolatok
menete tesz homályossá.
Kinyitok minden ablakot, s
nagyokat szippantok...
Örömteli levegő ez.
Nyelem a füstöt.
2010. február 20., szombat
2010. február 17., szerda
Időtlen ballada
Elkaptam a csendet.
Távoli utakon járok.
Gyűröttek a képek,
amiket látok.
Az időnek nincs jelentősége.
Azt akarom, hogy ezt megértsd.
Zavaros ez a harmónia, ami
összevegyül bennem.
Nem kattog az óra mutatója.
Folyadék van kijelzőjében.
Halk beszédek tátogását nézve
mosolygok zavartan.
Az élet kiselőadását egy
száguldó buszban.
Az időnek nincs jelentősége.
Azt akarom, hogy ezt megértsd.
Távoli utakon járok.
Gyűröttek a képek,
amiket látok.
Az időnek nincs jelentősége.
Azt akarom, hogy ezt megértsd.
Zavaros ez a harmónia, ami
összevegyül bennem.
Nem kattog az óra mutatója.
Folyadék van kijelzőjében.
Halk beszédek tátogását nézve
mosolygok zavartan.
Az élet kiselőadását egy
száguldó buszban.
Az időnek nincs jelentősége.
Azt akarom, hogy ezt megértsd.
Gyere ki onnan!
Gyere vissza Te régi feledés.
Gyászodból vetkőzz ki.
Lejárt ez a szenvedés. Most
süt a nap. Gyere ki!
Tudom. A hétfő bűn.
Az emlékezés napja.
Nincs ki ezt megmondja.
Gyere ki!
Gondolkodom a dolgok menetéről,
de mindig elakadok.
Segíthetnél önzetlenségből, mint
egy barát..,sűrű ködben.
Hallom a hangját. Gyere ki!
Bent fájsz a fejemben, s körbe-
körbe jársz. Elszédültem. Állj meg!
Vár az útszéli pihenő. Gyere ki!
Gyere ki a fejemből!
Gyászodból vetkőzz ki.
Lejárt ez a szenvedés. Most
süt a nap. Gyere ki!
Tudom. A hétfő bűn.
Az emlékezés napja.
Nincs ki ezt megmondja.
Gyere ki!
Gondolkodom a dolgok menetéről,
de mindig elakadok.
Segíthetnél önzetlenségből, mint
egy barát..,sűrű ködben.
Hallom a hangját. Gyere ki!
Bent fájsz a fejemben, s körbe-
körbe jársz. Elszédültem. Állj meg!
Vár az útszéli pihenő. Gyere ki!
Gyere ki a fejemből!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
