Nincsenek szavak, sem tettek.
Én sem mozdulok meg többé, mert
lebénított az önsajnálat
akut betegsége…
Én már nem vagyok ember.
Egy megfertőzött hús-vér
báb vagyok, s
rángattam magam ide-oda, mint
madzagon egy játékvilágban…
Én már nem vagyok ember.
Üres napok…(hm…)Ugyan azt a
semmit mondják hosszú ideje a tegnapok és
nem tudom már azt sem,
amit picit tudtam…
Én már nem vagyok ember.
Sehogyan sem látom magam, mert
olyan pici vagyok, mint egy részecske
atomhasadásnál,
súrlódva valami ismeretlennel…
Én már nem vagyok ember.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése