Szűkölő mosolyom
lassan végleg elfogy és
semmit mondó arcom
festi halára napjaimat...
Már rég nem én bántom
azt, aki mindig is voltam...
Megfordultak a kockák,
másképp állnak a bábuk.
Így játsszák az élet
nagy játékát...
-Álljatok mögém, és
tapossatok el...-
2010. november 3., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
