Elhakul a környék…,
lejár, mint
egy lemez az élet
hangösvényein, s minden
távoli, és közeli
hangfoszlány…, én
meg csak becsukom
szemem, és
meghallgatom a
szívem dobbanásos
neszeit, ahogyan
pumpálja bennem
az életet…
Hallom a vérem
surlódását, ahogy a
vértestek, az ér-fallal
érintkeznek…
Álom anatómia, egy
perverz tudatalatti
fóbia áldozata eme
godolatom változata…, s
hangfoszlány vagyok, a
zajok véres prédája, aki
úgy hallja ezt a
világot, mintha az
segítségért kiáltana…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése