Az élet felgyújtotta arcom
megfeszült izmait, s
kopott markom üres, mint
a tekintetemen átsurranó
hatalmas bizonytalanság, aki
álruhában egy gonosz manó…
Megtévesztő, naiv
jövőképek üressége
lelkem gyászoló feketéje…
Nincs test, nincs halott, csak
élő szánalom, ami gyötör
engem, hogy terrorizáljon…
(sóhaj)
Ég az arcom…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése