Szintetikus divat

Sehol sem látok ismerősöket.
Vagy nem ismerem fel őket!!?
Tán a hétköznapokba merültek
fülhöz ragadt mobiltelefonnal...

Rózsaszínű gyengébbik nemek, s
lila színű férfiingek
hánytatnak kiszáradásig...
Hová jut így az élet??!

Merre tarthat?

Mindig mindenből újat.
A legjobbat, a csillogósat, s
feledjük a múltat,
a kitaposott utat...

Eltűntek a barátok.
Vagy nem ismerem fel őket??!
A trend fertőjébe vesztek és
én így nagyon magányos leszek

Kik lettetek?!

Plasztika

Arcom egy pengével vágom, s
hogy ez a vágás jó legyen,
előbb megölöm a plasztikai sebészem,
én meg diploma nélkül helyettesítem...

Enyhén csíp a fertőtlenítő, s
fázom a hideg szikétől.
A vérem még fűt engem, de
többé már nem lesz melegem...

Elfehéredek a vérveszteségtől, s
kezdek kihűlni ettől...
Hidegre tettem magamat,
miután megettem az agyamat..

Titkok zárkája

Bezártam magamat
testem dobozába, s
beengedtem lelkemet
egy sötét zárkába…

Vaj vagyok csak egy
forró pirítóson, és
letargikus börtön
életem zárkája…

Kéne egy penge, vagy
egy pisztoly, meg
két fénykép, ami elnyelne, s
nem lennék más, csak egy sikoly…

"Gyors" érzéstelenítő...

Nem érzek semmit…
Se szánalmat, se
gyűlöletet, sem pedig
azt a szeretetet, ami
meghatározza a társas létet…

Nincs bennem már vér,
csak amfetamin, és
a feladás utóhatása bennem árad,
mint a cocain, vagy egy
adag lidocain…

Nem érzek semmit, s
nincs bennem már vér…
Üres vagyok, egy léttelen senki…
Rossz időben, s még
rosszabb helyen…

Jobb félni, mint megijedni...

Félelem kerülget engemet…
Már megszállta testemet, s
torkomig nyomta lelkemet…

Nincsen ép tükörképem nekem (összetört), és
vérzek, mert nem gyógyult be egyik sebem sem, de
életben tart még a félelem…

Elbújt, paranoid énem féltem, hogy
elégeti a megmaradt lelkem, és
egy ijedt arcú zombivá válik testem…

A félelem kerülget engemet…

Életből hamuvá...

Egy magaslaton várom
a villámom, hogy
belém vágjon, mint
egy felismerés...

Kezemben faág, s
állok reménykedve, hogy
testem így jobban égne, s
én lennék a karácsonyfa fénye...

Az égiek haragszanak rám,
mert nem békélek a világgal...
Aztán elnémul szám,
kezemben egy faággal...

S égek majd a pokol tüzében,
melyet Isten gyújt nekem...
Többé ne keressetek engem,mert
itt fent hamuvá lettem..