Lüktetve sír csendben
minden mondatom idebenn.
Repültem, de lezuhantam.
Megsebesültem.
Grafittal írt szavak
tűnnek el bennem, s
elvágott füstkarikák
hullnak szét előttem.
(Állj!)
Ennek véget kell vetni!
Ebből semmi jó
sem sülhet ki.
Elfutott a ló.
Nem keresem lágy
szavak betűit.
Amin fekszem nem ágy.
A halál van itt?!
Cserepes ajkam új
tetőért kiabál.
Ernyedt izmaim csak
álhalál.
Lelkem lebeg az ablaknál.
Nem tetszik neki, amit
kint talál.
Hozzám jön, s belém hál.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

2 megjegyzés:
Ez a legjobb rész:
"Cserepes ajkam új
tetőért kiabál."
Örülök, hogy feltámadsz a végén.
Igen ez jó! A vers közepén jöttem rá, hogy megint a halál!
Azt vettem egy kanyart benne!
Megjegyzés küldése