Repülőgépek zuhannak belém.
Már nem vagyok én, hanem
valami egészen más lény.
Fáklyaként lángolok a világ
központjában. Nincs fény,
csak halálos füst és zuhanó törmelék.
Sok reménytelen segítség küzd
testemben a lelkemért. Fekete az ég,
s szirénák süvítenek kegyelemért.
Rövid távon villognak a pokolban.
A magamba roppanás szélén állok.
Leugrok.
Összeomlásom áldozata eme
írásom legjobb változata.
Viszlát Osama!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése