szomorú sötét

Kidőlt oszlopok közt rabol a holnap.
Néha megbotlik. Elesik.
Nem menekül. Tevékenysége szabad.
Szomorú sírásra késztet. Rám nehezül.
Halkan utasít szelídségre. Betegsége
pulzál bennem.

-Van egy könyvem.-Mondja könnyem.
-A víz tükrébe rejtettem.-
Fekete. Akár az olaj. Megijedtem
hangom árnyékától. Félek.
Hátat fordítok, s elmegyek.

Ablak felé tekintek. Vissza nézek
magamra. Mi lehet a baja?!
Zárva az ajtaja, repedt az üvege.
Nem látom tisztán, csak belőve.
Sóhajtok mentegetőzve.

Holnap elmesélek mindent, vagy jövőre.
Messze megyek. Nem köszönök.