Csend szálain lebegek
a harmónia terében.
Nincs nesz a semmiben.
S mint egy gyönyörű zenében
rakom össze mind ezt.
Sötét oldalon életem
sorait olvasom.
-Üresek a lapok.- Mondom.
Változom.
A fényt markolom..,
...ami minden gondolatom
magamról önmagamnak.
Utazom.
Kalauz a bizalmatlanságom
kitaposott utamon.
Ha festmény lennék
sem tudnám megfejteni
érzéseim menetét.
Hintázom a létben, s könnyes
csillogást látok szememben.
Némán énekelek tovább a sötétségben.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése