Megbékélve (álhalál után)

Lüktetve sír csendben
minden mondatom idebenn.
Repültem, de lezuhantam.
Megsebesültem.

Grafittal írt szavak
tűnnek el bennem, s
elvágott füstkarikák
hullnak szét előttem.

(Állj!)

Ennek véget kell vetni!
Ebből semmi jó
sem sülhet ki.
Elfutott a ló.

Nem keresem lágy
szavak betűit.
Amin fekszem nem ágy.
A halál van itt?!

Cserepes ajkam új
tetőért kiabál.
Ernyedt izmaim csak
álhalál.

Lelkem lebeg az ablaknál.
Nem tetszik neki, amit
kint talál.
Hozzám jön, s belém hál.