Tangót jár mosolyom a
derű fényével.
Előttem van minden álmom, s
elrontom egy pengével.
Saját véremmel
beszélgetem halálra
magam.
Rajtam a búcsú álarca.
Vénám szélesen
felém vigyorog.
Ruhája vörösben
ragyog.
Olyan szép, mint
kinyílt virág a
méhek kertjében.
Távolodik a világ.
Homályos, régi zene szól
alig kivehető ritmusokkal.
A mondani való eltűnik mosolyomról.
Tangózok a halállal.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez majdnem olyan, mintha Andrew írta volna, most jövök a blogjából. :) (Előtte meg tyimességeket nézegettem.) Tánc, aztán vér, majd virág és újra tánc. Öngyilkos hangulatban vagy? Megszépíted a halált.
Nem igazán értem honnan jön ez, azon kívül, hogy belőlem!
Igazából Ray Charles-t hallgattam közben! A jazz-es albumát!
Nem akarok meghalni! Olyan, mintha a második kamaszkoromat élném újra!
Megjegyzés küldése