Tágas mezőn lovagol a pillanat
A föld porába szippant sírva
Rég kapott nevét nem tudja
El van szomorodva
Lovát szabadon engedi, majd
Beszáll egy rendőrautóba
Mögötte száll az út pora
Régi emlékként
Mögötte száll az út pora
Gyűrött arca kémlel tova
Tűnő perceket
Kezén érzi a hideg bilincset,
A tőle kapott sebeket
Bús szaga van a levegőnek
-Taposson a gázba!-
Mondja a rendőrnek
Mögötte száll az út pora
S kényelme a villamosszéknek
Őt hívogatja
Mögötte száll az út pora
Utolsó szép emlékként
Mögötte száll az út pora
Egy utolsó szép emlékként
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hatásos vers, nagyon megrázó, lehangoló, de mégis csendes beletörődést érzek benne. Mintha a villamosszék egy elrontott életet zárna le.
Az első "igazi" balladám. Tehát zenére épül! Kísérlet egy Johnny Cash számra!
Megjegyzés küldése