Csak nézem, ahogy a
dolgok előttem vannak.
Nem teszek semmit sem.
Meg sem mozdulok.
Gondolatok hiányában
importálnom kell azokat.
Úgy érzem áthaladtam
egy fekete lyukon, valahol
a semmi közepén magamban.
Nekem ismeretlen
tartomány, s még
nincsen térképem…
Minden oly tétlen!
Még a hisztis kisgyerek
sem éled fel bennem...
...már nem vagyok gyermek,
mégis magammal bújócskázom.
Aztán az egészet nézem
tovább tétlenül…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése