Füstöt nyelő állat

-Te füstöt nyelő állat!-
Mondom magamnak.
Szemem eltakarom, így
beszélek, s arcomat
teszem elétek.

A fejemből zuhannak
bombák felétek.
Időzítve vannak, mint
sok jó után egy rossz.
Üvöltve élek. Értitek?!

Nem irányítom.

A sötétség erősödik, s
nyomja világom.
Átalakíthatatlan, szűk
kényszerzubbonyom a
kedvenc házam.

Vérágas szemeim okád
dühödt pillantást
árnyékom felé, s
összevagdalt gondolatokkal
teli kád szélén ülve
nyalom angyalok szemét.

-Te füstöt nyelő állat!-
Mondom magamnak.