Elolvadok az esőben, s
elfolyok a csatornában.
Megszűnök létezni.
A lét elbúcsúzik tőlem.
Eltűnök, s mutatom hogyan
kell köddé válni.
Lehűlök az időjárással, s
leülök tükörképemmel
kártyázni kis szerencsével.
Tán nyerek.
Bezsebelek egy játszmát
a láthatatlansággal.
A szél letép rólam
minden feleslegeset.
Semmi voltam.
Senkivé váltam.
Ne keressetek!
Magamat sem találom!
Elolvadtam az esőben...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szép, de szomorú vers. Különleges. Mintha természetesnek vennéd a megsemmisülést. Talán vágysz is rá...
A shrek-ben (2.) a szamár érzi úgy, hogy
elolvad...,de csak az eső esik!
Ebből merítettem a témát!
Megjegyzés küldése