Lehunyom szemem...
Látom minden gyűlöletem.
Látom megmaradt szeretetem és
összegyűrtem mindazt, amit
eddig éreztem...
Látom a születésem, s
látom növekedésem...
Látok egy kicsi angyalt idebent, s
rajta látom könnyem..,
mely kicsípte selymes bőrét sebesen.
Savként marja lassan, csendesen.
Csukott szemmel nézem...
Nézem, hogyan lesz végem.
Látom felnőtté érésem, s
látom, hogy elvesztem...
Látom szenesedett testem, s
látom, ahogy semmivé lettem.
Kinyitom szemem...
Látom, hogy semmi sem maradt belőlem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése