…˝láttam néhány mosolyt alig örvendő,
feszült arcomon, melyet látsz.
Mégis elfordul az összkép lépten nyomon,
hisz látóköröm egy ismeretlen kanyon, ami
mások által járhatatlan, s feltérképezhetetlen világom
rajtam kívül lakhatatlan, s
mint egy szellem-vándor búvárkodom magamban.
Oxigén és mozgás nélkül öntudatlan,
mint egy pár őszinte mosoly, amit az arcomon
láttam, amikor a te arcodat láttam az úton
a világomban…˝
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése