Néma vagyok…
Egy igazi csend
ennek a fertőnek
legsötétebb
homályában.!…
Pszt!…
Lappang bennem a
kém, s
lelkemtől elkerekedik a
szeme, majd
kihuny belőle a
fény örökre…
A tengerek
mélységeiben
rejtőzöm, a mélység
Legsötétebb
Árnyaként, s
himbálózom hintaszékként
időnként…
Ez az én
áramlatom, mint
Földnek a ˝Golf˝…, s
én vagyok a saját
mélységem, s
állatom is…, egy vadász és
préda is…
Láthatatlan ördög
vagyok, egy régóta
˝megszentelt˝ helyen.
Tán a kocsma egy darabja,
egy néma vegetáló
fontos alakja…
S ajkaimat rágva
tovább tűnődöm…
Néma vagyok…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése