Hipnotikus méreg vagyok, egy
elcserélt csecsemő az utcán,
kosárba rakva, mint a virág-csokor…
Sajnálatot sugárzó nap vagyok, aki
nem éget meg, csak megkóstol, mint
egy melegszendvicset nagyszünetben…
Emberi gépezet vagyok, a
természet ölén ücsörgő
bonyodalom labirintusa…
Csónak vagyok, s az érzelmek tengerén
hánykódva léket kapok, s úszva sietek
a biztos halálba…
Lüktető hormon vagyok a
libidóm limuzinjában, amivel
eljutok bárhová…
Saját utasom vagyok a
világ eme színpadán, egy túlfűtött
statiszta buzgó vágya…
Több mondat vagyok, egy
papírlapon grafittal megcsinálva, akár
egy egyvonalas rajz az arcomon…
Vagyok…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése