Mindig szeretlek...

Már nem tudom mit kezdjek
azokkal az érzésekkel, amik
Téged illetnek meg...

Érzéseim tengerén
hánykolódok fel-le, s
reményeim egén
szertefoszlott minden
felhő...

Keblárt öltött fel szívem,
de még így is döfködöd...

Hiába minden, ez már
nem a Te öltönyöd, ami
óvna, ha fáznál...

Nem tudom mit kezdjek.

Az érzések itt vannak bennem,
mert még mindig szeretlek...

Csírázó ember-palánta

Ami volt elkopott,
ami van elfogyott...

Újra ültetem magam,ha
úgy tetszik nekem...

Én leszek önmagam
legmegfelelőbb táptalaja...

Ti már nem kelletek!

Nekem új emberek kellenek,
mert ami volt elkopott, s
ami van elfogyott, s
nem kell, hogy ezt
megértsétek...

online jézus

..,mert te olyan tökéletes
vagy online jézus...

Egy valódi, ötlettelen
átutazó, a bajok
frusztrált síkságán...

A pillanatokig hívő pojáca
anyaföldünk hátán...

Lényed átlátható, szakadt
álca, ami nem rejt el...
Nevetségessé tesz.

Nem változol.
Mindig így lesz...

Online jézus! Jelentkezz!

Bla-bla-bla-bla-bla-bla.....

Beszélek, de minek
és kinek!?
Árnyaknak intek, s
eltűnök egy sötét,
aggasztó gondolatban.

Nem kell semmi, ami
száraz és közhely..,
csak egy valami, de
azt nem tudom...

Saját járművem visz
egy gondolat sztrádáján..,
talán bennem valaki hisz
és úgy is cselekszik...

Az idő, majd eldönt
helyettem mindent?

(kétlem)

Saját vízhangom vagyok,
s égve ragyogok...
Beszélek.., de azt
nem tudom, hogy
kinek és minek...

Neked régi, másnak meg új...

Tudom. Nem látod a
horizont szélét...
Pedig ott vagyok.

Ne vedd elő arcom képét,
mert változok...

Fojtogat egy ismeretlen
kanállal kimert érzés...
Nincs jó íze, de elviselem.

Meghaltam és megszülettem...

A legrövidebb út...

Nem lehet mindig
menekülni, de néha
a dolgok eljutnak odáig,
hogy egérutat keljen keresni...

Nincs támasz, sem
bölcs totem, csak
hallucinált látszat...

Látom! Itt van előttem.

Árnyék és ő, ott elöl...

Néha nem ismerek magamra...
Más ember maszkját hordom?!

-Ez vagyok én.-
(Ezt hazudom)

Félig megoldott elméletek
halmazán ücsörgök...
Hamis a szemlélet, s
ott járok magam mögött...

(Saját árnyékom vagyok)

A szerelem kevés...

-Ó, de szeretlek Téged
te bizonytalan lány!-
(Kár, hogy már nem érzed)...

Még foglyod vagyok, de
nincsen rajtam lánc, és
tudom, messzire kell eljutnom,
hogy enyhüljön a gyász.

Tovább merülök buja illúziókba..,
bár be leszek csapva, én mégis
belefolyok e pillanatokba.

-Hidd el! Odaérek!- (Tudom)

A kapocs eltörik, s nem
lesz több.., csak egy álom...

Látomás és emlék...

Gondolatban egy autó
mellett állok egy sötét,
ám füvesített kis utcában...

Az eső veri rajtam a sörtét,
mégis jó ebben a gondolatban...
Itt már többször jártam!

(Ott voltam és álltam...)

A nyugalom ordít ebben
a kevésbé tiszta jelenetben.
Úgy érzem, hogy kell
rá emlékeznem...

Ennyi!?

Ha úgy adódik és
valóssággá formálódik..,
akkor minden álmom valóra válik!?

Groteszk játék

Szűkölő mosolyom
lassan végleg elfogy és
semmit mondó arcom
festi halára napjaimat...

Már rég nem én bántom
azt, aki mindig is voltam...

Megfordultak a kockák,
másképp állnak a bábuk.
Így játsszák az élet
nagy játékát...

-Álljatok mögém, és
tapossatok el...-

rendeltetés

Nem a pénz tartja össze
a világot és az álmainkat,
hanem az, amik valójában
mi magunk vagyunk...

Ezt felejtettük el.

bölcs szavak

Boldogan meghalni annyit tesz,
hogy önmagad maradtál végig, és
a nyers tudásod átadtad a
jövő nemzedékének...

Inkább éljek tróger életet,
minthogy bedőljek mindannak,
ami sikeres és fénylik...

eredet

... az rendben, hogy
mindenhez pénz kell.., de
ahhoz nem, hogy igaz
ember legyél...

Igaz vég

Inkább haljak meg szegényen,
bölcsen és egyszerűen,mint
tele pénzel, megbánással,
lelkiismeret furdalás közepette...

Szeretek vagy ragaszkodok?

Ki nem mondott szavak
végén homály...
A kimondottak végén pont,
ami realizálja a
mondani valót...

A lényegen nem változik
semmi, csak a nézőpontok
kereszt-tüze cikázik
tekinteteken lovagolva...

Hiába!
Nem hiszek és nem
tudom, hogy szeretek e!!?..

evakuáció

Kiárad belőlem minden, ami
valamikor belém szorult...
Elhomályosult a reményem,
elfogyott az ebédem...

Valaki mindig megeszi előlem,
hogy megmutassa ki ő valójában, de
állandóan hazudik nekem a
maga valóságában...

A pupillám mögé rejtőzöm és
táncot járok az elmémen, s
közben a közönyöm nem
látszik a tükörképemen...

Kiáradt belőlem minden...

lehetséges

Hangom szalad egy
mágneses szalag-pályán, s
gondolataim tükrözik
minden hálám...

(néha nálam is megesik)

Bár nem hajladozom
kora-tűnt totemük előtt, de
valamiért muszáj meghajolnom...

Miért is van ez?
Kik ők?

Nem tudom...
Mégis szállnak a felhők...

indul a gépem...

Elméleteim karcolják a
valóság határát..,
körme mély nyomot
vés rovátkákba tömörülve...

(Lehúzva a sámán maszkját...)

Hová tűnök el?

Nem itt vagyok ember, csak
tettetem...
Képek zuhatagába veszek,
összetörök, mint
egy tükör...

Hová menekülök ilyen
buzgón, átéléssel és
gyáván!?

Nem fer...

(Nagy) emberek játszanak
(kis)emberekkel ki bírja
továbbot...

A háttérben kuncognak,
ízlelik a pénz szagot.

Felvették a nem fer maszkot...

Nem vagyunk egyformák...

Én csak egy vagyok a sok
közül.., mégsem érzem azt,
hogy egyformák vagyunk.

Élem egyéni kis életem...

Én nem felejtek...
Tudom honnan jöttem, s
hol tartok...

Titeket figyel szemem...
(kevesebbek vagytok)

Én csak egy vagyok
közületek és szánalommal
nézlek benneteket...

Nem vagyunk egyforma emberek...