Már nem tudom mit kezdjek
azokkal az érzésekkel, amik
Téged illetnek meg...
Érzéseim tengerén
hánykolódok fel-le, s
reményeim egén
szertefoszlott minden
felhő...
Keblárt öltött fel szívem,
de még így is döfködöd...
Hiába minden, ez már
nem a Te öltönyöd, ami
óvna, ha fáznál...
Nem tudom mit kezdjek.
Az érzések itt vannak bennem,
mert még mindig szeretlek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése