-Ó, de szeretlek Téged
te bizonytalan lány!-
(Kár, hogy már nem érzed)...
Még foglyod vagyok, de
nincsen rajtam lánc, és
tudom, messzire kell eljutnom,
hogy enyhüljön a gyász.
Tovább merülök buja illúziókba..,
bár be leszek csapva, én mégis
belefolyok e pillanatokba.
-Hidd el! Odaérek!- (Tudom)
A kapocs eltörik, s nem
lesz több.., csak egy álom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése