Kiárad belőlem minden, ami
valamikor belém szorult...
Elhomályosult a reményem,
elfogyott az ebédem...
Valaki mindig megeszi előlem,
hogy megmutassa ki ő valójában, de
állandóan hazudik nekem a
maga valóságában...
A pupillám mögé rejtőzöm és
táncot járok az elmémen, s
közben a közönyöm nem
látszik a tükörképemen...
Kiáradt belőlem minden...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése