Szűkölő mosolyom
lassan végleg elfogy és
semmit mondó arcom
festi halára napjaimat...
Már rég nem én bántom
azt, aki mindig is voltam...
Megfordultak a kockák,
másképp állnak a bábuk.
Így játsszák az élet
nagy játékát...
-Álljatok mögém, és
tapossatok el...-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése