Látomás és emlék...

Gondolatban egy autó
mellett állok egy sötét,
ám füvesített kis utcában...

Az eső veri rajtam a sörtét,
mégis jó ebben a gondolatban...
Itt már többször jártam!

(Ott voltam és álltam...)

A nyugalom ordít ebben
a kevésbé tiszta jelenetben.
Úgy érzem, hogy kell
rá emlékeznem...

Ennyi!?

Ha úgy adódik és
valóssággá formálódik..,
akkor minden álmom valóra válik!?

Groteszk játék

Szűkölő mosolyom
lassan végleg elfogy és
semmit mondó arcom
festi halára napjaimat...

Már rég nem én bántom
azt, aki mindig is voltam...

Megfordultak a kockák,
másképp állnak a bábuk.
Így játsszák az élet
nagy játékát...

-Álljatok mögém, és
tapossatok el...-

rendeltetés

Nem a pénz tartja össze
a világot és az álmainkat,
hanem az, amik valójában
mi magunk vagyunk...

Ezt felejtettük el.

bölcs szavak

Boldogan meghalni annyit tesz,
hogy önmagad maradtál végig, és
a nyers tudásod átadtad a
jövő nemzedékének...

Inkább éljek tróger életet,
minthogy bedőljek mindannak,
ami sikeres és fénylik...

eredet

... az rendben, hogy
mindenhez pénz kell.., de
ahhoz nem, hogy igaz
ember legyél...

Igaz vég

Inkább haljak meg szegényen,
bölcsen és egyszerűen,mint
tele pénzel, megbánással,
lelkiismeret furdalás közepette...

Szeretek vagy ragaszkodok?

Ki nem mondott szavak
végén homály...
A kimondottak végén pont,
ami realizálja a
mondani valót...

A lényegen nem változik
semmi, csak a nézőpontok
kereszt-tüze cikázik
tekinteteken lovagolva...

Hiába!
Nem hiszek és nem
tudom, hogy szeretek e!!?..

evakuáció

Kiárad belőlem minden, ami
valamikor belém szorult...
Elhomályosult a reményem,
elfogyott az ebédem...

Valaki mindig megeszi előlem,
hogy megmutassa ki ő valójában, de
állandóan hazudik nekem a
maga valóságában...

A pupillám mögé rejtőzöm és
táncot járok az elmémen, s
közben a közönyöm nem
látszik a tükörképemen...

Kiáradt belőlem minden...

lehetséges

Hangom szalad egy
mágneses szalag-pályán, s
gondolataim tükrözik
minden hálám...

(néha nálam is megesik)

Bár nem hajladozom
kora-tűnt totemük előtt, de
valamiért muszáj meghajolnom...

Miért is van ez?
Kik ők?

Nem tudom...
Mégis szállnak a felhők...

indul a gépem...

Elméleteim karcolják a
valóság határát..,
körme mély nyomot
vés rovátkákba tömörülve...

(Lehúzva a sámán maszkját...)

Hová tűnök el?

Nem itt vagyok ember, csak
tettetem...
Képek zuhatagába veszek,
összetörök, mint
egy tükör...

Hová menekülök ilyen
buzgón, átéléssel és
gyáván!?

Nem fer...

(Nagy) emberek játszanak
(kis)emberekkel ki bírja
továbbot...

A háttérben kuncognak,
ízlelik a pénz szagot.

Felvették a nem fer maszkot...

Nem vagyunk egyformák...

Én csak egy vagyok a sok
közül.., mégsem érzem azt,
hogy egyformák vagyunk.

Élem egyéni kis életem...

Én nem felejtek...
Tudom honnan jöttem, s
hol tartok...

Titeket figyel szemem...
(kevesebbek vagytok)

Én csak egy vagyok
közületek és szánalommal
nézlek benneteket...

Nem vagyunk egyforma emberek...

pozitív blues

Láttam egy fiút...
Sovány volt és gyenge.
Előtte az út, már
csak észre kell, hogy vegye...

Munkát keres, és értelmet.
Ha megtalálja, majd
másképp látja az életet...

Állj fel fiú...
Indulj el...
Ne légy hiú,
az álmaidat érd el.

Ma láttam a fiút...
Erős volt és magabiztos.
Mögötte bölcs út és
kemény munka...

Menj tovább fiú...
A boldogság vár...
Ne légy hiú.
Minden a tied lehet,
amire vágytál...

Menjél fiú...
Állj tovább.

Álom és valóság?

Csak álmodom...

Nem lehet ilyen az élet...
Lefelé tartok a folyón.

-Ott nem vár senki téged!-

Ó nem.., nem!
Senki nem vár engem...

Úszok, mint egy béna hal.
Kiáltok, de senki nem hall...
Kapkodom a levegőt és
egyet sem kapok el...

Látom a felhőt, amiben
megkapaszkodhatok...

-Meg akarok kapaszkodni?-

Nem akarok!
Ó nem, nem akarok...

-Sehol nem vár senki téged!-

Ó nem.., senki nem vár engem...

Csak álmodom...

Hiú ábránd...

Hiú ábránd azt hinni, hogy
lehet gond nélkül élni...

(ami van elfogy,
ami nincs, az lesz?)

Valamikor semmi sincs, s
néha meg minden van...

Az élet ilyet tesz.

Nélkülöző, elégedetlen
ember behúzza fülét, farkát és
istenhez fohászkodik...

Ha elégedett kihúzza magát, s
nagyon telhetetlen.

Játsza az agyát a hitetlen.

Csak hiú ábránd azt hinni, hogy
lehet gond nélkül élni...

Pillanatok csúcsa

A hegy lábánál kezdődik
egy kósza gondolat...

Feljebb a negyedénél
megáll, s még van mondat...

Jó utat!

A felénél a környezet látványa
szinte megborzongat és
tudatja, hogy élek...

Itt újak a szavak.

Látom az egész tájat, s
legyőztem a fákat.
Magasabbra jutottam...

(Elértem magamat)

A csúcson elgondolkodok...
Itt már nem találok szavakat,
csak élvezem a hosszú pillanatokat...

Mimika (időben)

Kiürült percek ketyegnek
zavarodott fejemben...

Kitt-katt-kitt-katt...

Menetelnek szüntelen, s
ráncolom a homlokomat...

Ennyi?

Nyomorgó kisember
keresi a napi betevőt, de
rossz helyen keres, mert
most jót nem kínál a jövő.

Számlákból hajtogat repülőt.

Cinikus mosolya elveszített
minden őszinteséget és
a reménye elutazott
nagyobb zsebekbe.

Mit fog tenni a
következő percekben?!

Ázott tűnődés

Szürke fátyol borul
gyászos napjainkra.
A szerencse nem fordul,
csak a rossz oldalon áll..,
bár nem gyógyír a bajainkra.

Életszínvonalat szimulál
az eső. Eláztat ruhát,
embert, állatot, szívet, s
lelket...

Zuhanunk egyre lejjebb a
feneketlen telhetetlenség
sötét bugyrába.

Ejtőernyőt hiába nyitnánk ki,
az nem segítség, csak lassulna
az egész folyamat...

Engem meg tovább üldöz
a gondolat ezen a szürke,
esős napon, ahol
mindenki elázott nagyon...

Sóhaj

A tegnap nehéz terhe
ma is a lelkemet nyomja.
A szomorúság szeme
engem néz és azt mondja:

-Örülni olyan jó volna!-