A hegy lábánál kezdődik
egy kósza gondolat...
Feljebb a negyedénél
megáll, s még van mondat...
Jó utat!
A felénél a környezet látványa
szinte megborzongat és
tudatja, hogy élek...
Itt újak a szavak.
Látom az egész tájat, s
legyőztem a fákat.
Magasabbra jutottam...
(Elértem magamat)
A csúcson elgondolkodok...
Itt már nem találok szavakat,
csak élvezem a hosszú pillanatokat...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése