Szürke fátyol borul
gyászos napjainkra.
A szerencse nem fordul,
csak a rossz oldalon áll..,
bár nem gyógyír a bajainkra.
Életszínvonalat szimulál
az eső. Eláztat ruhát,
embert, állatot, szívet, s
lelket...
Zuhanunk egyre lejjebb a
feneketlen telhetetlenség
sötét bugyrába.
Ejtőernyőt hiába nyitnánk ki,
az nem segítség, csak lassulna
az egész folyamat...
Engem meg tovább üldöz
a gondolat ezen a szürke,
esős napon, ahol
mindenki elázott nagyon...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése