Bosszú(s) *quarelin nélkül

Fáj a fejem.
Kiesik szemem.
Mit érek én?
Távozz migrén!

A jövőben magam
fogok fájni Neked.
Készítsd fel Magad.
Nem ismerek kegyelmet.

Nem lesz gyógyszer, ami
segíthet fejednek!

Naiv naivság

Gyere aludj velem
megtévesztő hiedelem!
Huncutkodj hiszékenységemmel,
erőszakolj meg meséddel.

Nyögve nyelem
torz mosolyod.
Magamat el nem nevetem,
még lelankadna a ... karod.

Ölelj, gyúrj magadba!
S csúf hazugság leszek,
egy döbbenet az arcodba.
Gyere! Szeress meg...

Hűvös pillanat

Tenyerembe temetem
arcom.(Sóhajtok)...
Gyűrött képzeletemmel
játszok véget nem érő életet.

Léleksav marja lelkemet.
Dühös füstjéből formálok
magamnak testet.
Lidércfény pislákol szememben.

Szívem a mélyhűtőben
tűzszerészt alakít át
jégszerésszé, s
hibernálta magát az idő.

Hová tűnt a jövő?!

Csodaország

Beszűkült utam, mint
a hátsó tudatom.
Most kitágítom!

Elvont, békés világ.
Szépségétől könnyezik pupillám.
Száguldok a sztrádán.

Bezárt rendőrök üldöznek.
Őket meg a szeretet.
Szívem rajtuk nevet.

Nem állhatok meg.
Most nem...

Beszállok lelkem repülőjébe.
Leülök a dohányzó részbe
ablak mellé.

Innen látok valamit!
Ott biciklizik a szerelem, s
visz valakit.

Nem kell gondolkodnom.
Ez az én világom.
Kerüljetek beljebb...

Kikapcsolt mikrofon

Ordítok, s menekülök
a hátam mögött.
Beakadok, kibékülök.

A lehetetlenen túl vagyok.

Sárba esek, s nem szerelembe.
Nincsenek szerencsések, csak
matematikailag kiszámolt emberek.

Állóhely jutott.

Nekem adták az olcsó kupont.
Csendben kell maradnom, de
belül kiáltozom...

Gomoly

Füst testem szívom.
Egy semmi vagyok, s
nem várlak a túloldalon.

Hamis víztükör lenne, s
a köd körülvenne.
Légnemű testvérem
vagdosnám körbe.

Nem tüdőzhetsz le...
Már nem.

S nagyokat szippantva
úszkálok karikákba
aurámból kizárva.

Veszek (új) levegőt, s
szép tiszta felhőt.
Ha tehetősebb leszek
beborítok vele mindent.

Most szertefoszlok...

............., csak átalakul

Elkergetem tükörképem
az érem egyik oldalára, s
döntök majd fejemen,
szellemi termékemen...

Ez nem véletlen, s
nem múlhat szerencsémen.
Csak egy idilli állapot itt,
bent a testemben.

Belülről török ki, s
anyagi darabkáim
ültetem el "testvéreim"...
Többé ne gyűjtsetek össze.

Most nézz rám!
Te elszürkült nagy világ.
Könnyes a szemed, s
remeg a szád...

A magány talánya

Ne sírj Te vak magány.
Igaz! A lovad elszaladt.
Fogj másik kancát,
törd be magad alatt
míg idő engedi, s kitart.

Nem veszítesz semmit.
Én is eltakarom szemem, s
hegyezem fülem...
Érdeklődve hallgatom
szomorú gitárjátékodat.

Aztán lovagoljunk ki
tágas, szép mezőkre.
Tapossuk a száradt tarlót.
Nézz bele lelkedbe, hisz
Őt Te is láthatod...
Érzem magányos mosolyod.

Gyere velem!
Tapintsunk horizontot, Te
alig örvendő, vak magány, ki
előbb szomorkodott,
aztán megváltozott.

Mosolyogj Te vak magány.
Nyisd ki szemed.
Itt hever előtted az
összes talány.

Belgyógyászati rezidens

Hasamat metszve
nézek magam után...
Nem vagyok elveszve, s
Ti néztek bután.

Vérem meleg, mint
az otthon klímája.
Folyik, csikálja bőrömet.
Arcomon patológus mosolya.

Bal kezemben
tartom vastagbelem, s
jobbikban fogom a
vékonyat azt hiszem...

Furcsa! Ilyet nem is ettem...

Zenélnek a béllemezkék.
S tápanyagok szívódnak
fel testembe.
Anatómiai játszótérre
emlékeztetve.

Egy kezdeti élve boncolás tükörképe...

Gyertek! Nézzetek belém.
Nem varrom össze magam, csak
egy üveglapot rakok elém.
Úgy teszek, mint a kirakatban.

Szörnyülködve nézzétek, hogy
hogyan működünk Mi emberek...

Whiskey bár

Iszom a levegő bűzét
bárhová megyek is.
Füstös helyen mérik a
királyok szeszét...

-Hé ember!
Kérek én is egyet!-

Sarokban bujkáló szerelem
gyújt lángot bennem, s
alkoholtól bűzlő lelkem
önt belém bátorságot...

Olcsó whiskey bár
otthonom nappalija.
Betéved minden ismeretlen árny
ijesztő, ápolatlan profilja.

Magamba tolom e fertőt, s
elvágom a füstfelhőt...
-Hé! Csapos!
Kérek még egy kört!-

Gyönyörű fényáradat (Megfoghatatlan Ország)

Leveszem a valóság szemüvegét...

Odaadom szemem tükrét
meghajolva büszkén, ahol
eléd tárul egy rét.
Ismerd békém a
realitástól távol.

Könnycseppjeimet Neked adom.
Belőlem olvassál
megfáradt őrangyalom...

Lelkem kertjében szüretelj
friss gyümölcsöket.
Erőt adó levükben
úszkál selymes lényem
jószívű szeretete.

A harmónia tánclépése
varázsoljon mosolyt
csodálatos arcodra...

Álmomban láttalak.
Te gyönyörű fényáradat...

Konzervatív étel

Áramlik az univerzum hidege.
Sznob, konzervatív disznók bűze.
Garas koppan fogukon, s
rászorulókat bámulnak vakszemüvegben.

Az undor virágaiból szednek csokrot
prűd és giccses házi környezetben, ahol
minden drága, minden ízléstelen, mint
kacsalábon forgó disznóólban.

Kihízott bundakabátban kopogó sarkak
legújabb gazdagoknak kézzel készítve hánytatnak, s
vágóhidakat építek városok közepére, aztán
elosztom húsukat a szegények elé téve...

A gyönyör rabjai

Meztelen testedet két
kézzel fogom, mint
jégkrémet a gyerekek.
S szeméremajkad nyalom, akár
a kedvenc fagylaltom.

Halk nyögdécselésed
izgatottan hallgatom, s
mereven vonaglom
körvonalad sztrádáján, s mint
elejtett préda felett a vadászaton.

S bekenem tested
édes nektárral, aminek
felét mohón benyeled, mint
fagyi végét az emberek.
Könyörögsz.-Még kérek!-

Aztán elégedetten cigarettázom
lefelé a "hegycsúcsról".
Tudom.Te leszel álmom
kéjes istennője, s én
tested őrzője...

Smasszer poéta

Oly kockás a füzet lapja, mint
a börtön élet minden napja.
Ide zárom a betűket, hogy
versé ékelődjenek.

Csavargó

Elégetem a pénzem, ami
amúgy sincsen.
Hátrahagyom a kötöttségeket, s
nem fogadok el segítséget.

Járom az utamat,
letaposom csukámat.
Csavargó életet élek, mint
egy igazi hobo lélek.


*
"Into the wild": Chris M. emlékére

Egy kicsit

Ellököm magamtól
minden gondolatom.
Elállok szavamtól, s
megállok utamon.

STOP!
Megáll az idő. Nincs
múlt, jelen, s jövő.
Egy kicsit így maradok...

Tulipán szirom mendence

Gyermekláncfüvön csimpaszkodom.
A szelet várom, hogy fújjon
minél messzebb a távoli
virágos mezőkre.

A fuvallat nem jő, így
Hofmannal biciklizem.
Fejem felett bárányfelhők, s
megcsal szemem.

Dobbantok egy hátast
vadvirágos réten, s
úszkálok szépen a
tulipán szirom medencében.

Kirabolom a szivárvány tövét, s
tovább mosolygok a természet ölén...

Buta szociális tudat

A választás lehetősége
a szabadság illúziója.
S az ember segítsége csak
egy "melankolikus atomfelhő", ami
beteggé tette az igaz szellemet.

Már rég megöltük Őt...

A sok rossz döntés eltapossa
azt a kevés jót, ami
még megmaradt.
Többé nem áll talpra, s
nem mond több szót.

Megöltünk mindent, ami természetes...

Minden percben vívódom ezzel, de
megváltozni nem megy könnyen.
Az ismeretlen mártír nem ér
semmit e világon, ahol
vakok néznek, süketek hallgatnak.

Szánom az az egészet...

Nem, nem és nem

Ennyire még nem
gyűlöltem ember lenni!
Szeretni és nem szeretni!
Ilyenné válni.

Cselekedni, beszélni.
Dönteni és elvetni.
Gyilkolni, megszületni,
békét hirdetni, s háborúzni.

Naponta ugyan azt tenni,
inni és enni.
Ateistának és hívőnek tetetni.
Igazat mondani, aztán hazudni!

Gyűlölök ember lenni!
Gyűlölök!
Nem akarok ez lenni...



Megjegyzés: Már attól az vagyok, hogy nem
merek öngyilkos lenni.....

Csalódás

Iszom a bort.
Felejteni kellene.
Rúgom a port.
Nincs bennem béke.

Szomorú alkoholista
titkon szervezetem, s
régi kommunista
minden eszményem.

Iszom a bort.
Csalódott vagyok...