Elkergetem tükörképem
az érem egyik oldalára, s
döntök majd fejemen,
szellemi termékemen...
Ez nem véletlen, s
nem múlhat szerencsémen.
Csak egy idilli állapot itt,
bent a testemben.
Belülről török ki, s
anyagi darabkáim
ültetem el "testvéreim"...
Többé ne gyűjtsetek össze.
Most nézz rám!
Te elszürkült nagy világ.
Könnyes a szemed, s
remeg a szád...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése