Leveszem a valóság szemüvegét...
Odaadom szemem tükrét
meghajolva büszkén, ahol
eléd tárul egy rét.
Ismerd békém a
realitástól távol.
Könnycseppjeimet Neked adom.
Belőlem olvassál
megfáradt őrangyalom...
Lelkem kertjében szüretelj
friss gyümölcsöket.
Erőt adó levükben
úszkál selymes lényem
jószívű szeretete.
A harmónia tánclépése
varázsoljon mosolyt
csodálatos arcodra...
Álmomban láttalak.
Te gyönyörű fényáradat...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése