Gomoly

Füst testem szívom.
Egy semmi vagyok, s
nem várlak a túloldalon.

Hamis víztükör lenne, s
a köd körülvenne.
Légnemű testvérem
vagdosnám körbe.

Nem tüdőzhetsz le...
Már nem.

S nagyokat szippantva
úszkálok karikákba
aurámból kizárva.

Veszek (új) levegőt, s
szép tiszta felhőt.
Ha tehetősebb leszek
beborítok vele mindent.

Most szertefoszlok...