Szorongok észrevétlenül
magamban, míg a teher
a terhemen ül, s
nevetve lógatja lábát
magányom üres teraszán.
Inkább elrejtőzöm a
fámban, s gyökeret verek.
Úgy döntöttem, tovább
már nem megyek.
Virágot bontok, s meghalok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése