Mintha megint csak
menekülnék a gondolataim
árnyai elől…
Már megint.
Általában ilyenkor ez
történik velem, mert
nem irányítom, hisz
nem is akarom…
Mintha sötét felhőkön
hemperegnék, mint
aki rest az életre, ami
már megint Kamikaze
˝mozdulatairól˝ híres és
mintha megint nem
lennék semmi sem…
Mintha már megint
vigasz nélkül sírnék
száraz szemekkel,
értelmetlenül a világ
eme tökéletlen helyén…, csak
vetem a sulykot tovább,
mintha örökké ezt akarnám…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése