Dühös, csalódott lényem
mered a kor jelenébe.
Önkívületében sorvad
átláthatatlan ködében
erénytelen pálcika-emberré.
Nyakamon zsugor-fej,
aszalódott szőlőszem.
Törékeny, romlott sütemény.
Gondolatom fekete lyuk,
kibelezett remény az
érzékelés patológiáján.
Groteszk bőröm
testem zászlaja, s
lobogva nektek terítem.
Csontjaim törötten
morzéznak hasztalan,
füleltek siketen.
Döntöttem.
Nem ásom el magam közétek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése