Hűvös szél ránctalanítja bőrömet.
Cserepes számat bontja, mint
dózer a régi épületeket.
Hallom a város zaját, s
messzi látom a hegyek körvonalát.
Ember-sziluett zavarja tekintetemet.
Nem nevetek, nem sírok.
Nem beszélek, nem duzzogok.
Érzékelek.
Kipirosodott orcám
feszül rajtam.
Hűvös a szél...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése